After the Lithuanian, Spanish and Romanian translations of my Valentine’s Day poem, I can now add a Hungarian translation, thanks to Judit Gábris.

…

A kérdés, hogy az igaz szerelem a véletlen műve e

avagy felkutatható

soha nem zavart minket,

mert mi egyik kategóriába sem tartozunk.

A mi történetünk teljesen más.

…

Úgy érzem, örökké ismerlek,

mégis még mindig újabb mélységeket látok benned

minden nap.

…

Te is ugyanúgy tudod

hogy bárki, aki azt mondja valakinek

“tökéletes vagy”,

hazudik,

vagy nagyon alacsoyra teszi a mércét,

és bárki, aki ezt el is hiszi,

bolond.

Egyik sem igaz,

és te sem vagy tökéletes.

…

De minden együtt töltött évvel,

ahogy együtt élünk,

együtt utazunk,

együtt nevetünk,

együtt tanulunk,

és birkózunk egymással,

Egyre mélyebben érzem, hogy nem a legfontosabb ember vagy az életemben,

Hanem az egyetlen.

…

Ezzel a kijelentéssel

Azt a tényt sem fogom tovább elhallgatni,

amit egyébkénk már mindketten úgy is rég jól tudunk,

hogy elég soká vagyunk együtt,

hogy néha el-elkalandozzon a figyelmem

egy-két másik nő felé.

Be kell ismernem, hogy 7 milliárd ember között

Akad néha egy-egy vonzó és érdekes példány.

…

De ha visszanézek,

e kalandok legtöbbje

csak időpazarlás volt,

túl soká húzódott,

Vagy eleve halálra volt ítélve.

Egyikük sem tudott igazán elválasztani minket.

…

Boldog vagyok

Hogy újra együtt vagyunk.

Boldog vagyok

hogy immár senki sem zavar minket.

Amikor egyedül vagyok önmagammal,

az egyetlen lénnyel vagyok, akivel igazán otthon érzem magam,

azzal az emberrel, aki megért,

Az egyetlennel, akinek társasága mindig öröm.

…

Andreas Moser